Megszűnt a bútorértékesítés

A Cseriti indulása óta foglalkoztunk bútorokkal, minden boltunkat úgy alakítottuk ki, hogy képes legyen bútort is fogadni, egy viszonylag nagy, egybefüggő területet szabadon hagytunk, nem polcoztuk be. Erre a helyre lehetett a bútorokat letenni.

A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy teherautónk a hét 5 napján, napi 8 órában gyűjtötte be a felajánlásokat, átlagosan napi 5 címről. Ha egyik bolt sem tudta fogadni a bútort helyhiány miatt, akkor a háttérraktárunkba szállították a kollégáink.

Ennek hatalmas társadalmi haszna van, az olcsón árult, jó minőségű bútor nagy kincs. Az új árhoz képest körülbelül harmad-, ötödáron árultuk a bútorokat, és tényleg csak olyanokkal foglalkoztunk, amelyek még jó állapotban voltak, mind funkcionálisan, mind esztétikailag. Talán könnyedén belátható, hogy milyen sok ember számára teremtettük meg így a lehetőséget arra, hogy olcsón hozzájusson jó minőségű, jó állapotú bútorokhoz.

Sok volt az impulzusvásárlás is, ami bútor kapcsán meglepő lehet. Ez azt jelenti, hogy valaki bement az egyik Cseriti Pontba, meglátott egy ágyat/szekrényt/kanapét, stb, ami megtetszett neki, és abban a pillanatban döntötte el, hogy lecseréli az adott bútorát – pedig aznap reggel még esze ágában sem volt bútort venni.

Most következzen az érme másik oldala: a Cseriti társadalmi vállalkozásként működik. Sokszor kifejtettük már, hogy ez mit jelent, és hogy ennek a kifejezésnek mindkét szava hangsúlyos. A bútorra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a két kollégánk munkaidejét, munkabérét, a teherautó fenntartását, a boltok bérleti díjának a bútornak fenntartott területre eső részét számítva azt az eredményt kaptuk, hogy nem fenntartható a „bútor üzletág”.

A közgazdaságtanban járatosabbak számára ismerős lehet az „alternatívaköltség” fogalma. Ez ebben az esetben azt jelentette, hogyha a két kollégánk nem a bútorok szállításával foglalkozik, ha a bútornak fenntartott helyre egyéb árut (főleg ruhát és csetreszeket) tudunk tenni, azzal sokkal pozitívabb hatást tudunk elérni mind társadalmilag, mind üzletileg.

Nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, a szívünkhöz nőtt a bútorral történő foglalatoskodás, hiszen a kezdetektől fogva űztük, és hittünk benne. Sokszor átszámoltuk, több irányból megvizsgáltuk, próbáltuk pozitívra kihozni a mérleget, sajnos nem sikerült.

És hogyan tovább, mi történt azóta?

A bútorok helyét bepolcoztuk, feltöltöttük egyéb áruval, így szélesebb kínálatot tudunk nyújtani a többi árukategóriából. A felszabaduló háttér kapacitást pedig a boltok közötti árumozgatásra, a professzionálisabb adományválogatásra fordítjuk. Ez a tapasztalatok alapján meg is hozza a gyümölcsét. :)